Néhány gondolat a ‘Rohanó idő’ után és ‘A boldogság mértékegységei’ között
Egy mély-emberi valóságshow
Hogyan működik a Kaméleon színház?
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd az én történetemet látom a színpadon: szövegkönyv, rendezés, előre kiosztott szerepek nélkül. Mégis az enyém volt! De enyém volt annak a hölgynek is a története, aki előttem mesélt és annak a fiatalembernek az életmorzsája is, aki utánam következett. Az ő sorsukban önmagamat is megnézhettem és megláttam.
Az improvizációs színház, a szolnoki Kaméleon társulat nemcsak közönséget, hanem közösséget is teremtett a Tisza mozi egyik kistermében, október 27-én, az esti órákban. (A helyet és az időt azért kell megemlíteni, mert a rohanó idővel vettük fel a harcot, és akik számára megállt, ott kell megkeresniük.)
Olyan világban élünk, ahol minden kimondható és elmondható. Az intimitás védőhálója lekerült az emberekről és a személyiség védtelenül áll egy kusza érzelmi sodrásban. Nem szeretnék közhelyeket írni, de nagyszerű érzés volt megélni a másik oldalt! Mi, a közönség magunkkal hoztuk történeteinket, hangulatainkat. A játszók, a társulat pedig megjelenítette, az itt és most erőterébe helyezte a személyes meséket: szórakoztatott, oldott és gyógyított. A játékmester remekül irányított, terelt, finomított, kérdezett. A játszók kedvesen, kreatívan, az improvizációs technikák közt otthonosan mozogva, sok humorral fűszerezve – amatőr színjátszó létük ellenére is profi módon! –ragadták meg az egyedit és általános érvényűvé emelték.
Mindenkinek ajánlom a Kaméleon színházat korra, nemre, lelki fájdalmakra és örömökre való tekintet nélkül. A csendes szemlélődés is feledhetetlen élményeket nyújt, a bevonódás pedig Változásokat!
Szeretettel:
Papp Andrea
Nélkülük, a történeteik nélkül a playback színház nem tud működni. Létszámuk, életkoruk, foglalkozásuk, közösségi szerepeik mind befolyásolják az előadás alakulását. Előadásainkat két évestől kilencven évesig látogatják. A közbeeső korosztály szeret történetet mesélni. Társadalmi hovatartozást tekintve is lehet játszani egyházi iskolában és börtönben, kisdiákoknak és tanítóiknak, nonprofit és forprofit szervezeteknek, egyéb társulásoknak családoknak, barátoknak, közösségeknek, kluboknak… . A színház működik, a közönség nyitott.
A Nemzetközi Playback Színház Hálózat alapszabálya megfogalmazza: „Minket a playback színházban mélyen megérint az élet kibontakozása és az egyének és a közösségek elidegeníthetetlen spontaneitása. Elismerjük az egyetemes vágyódást mások igenlésére és az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatba kerülésre. A személyes élmény spontán lejátszása a playback színházban, a méltóság, a dráma és a történetek egyetemességének tiszteletben tartásával, kapcsolatokat épít az emberek között.” A playback színház megerősíti a személyes élmény fontosságát és méltóságát, közelebb hozza az embereket, ahogyan látják emberségüket, amely közös bennük és képessé teszi az embereket, hogy új módon lássák életüket.